Mindörökké Provence.....

Talán ismeritek Peter Mayle Provence-ról szóló könyvetit, ha véletlenül nem akkor csak ajánlani tudom őket. Ha  pedig már jártatok ezen a vidéken akkor egyenesen imádni fogjátok::D.

Nálunk 2007-ben kezdődött ez a szerelem. Egy teljesen átlagos nyaralásnak indult, szokásunk szerint bepakoltuk az autóba a nyaralós cuccokat és elindultunk. A cél a francia riviéra volt, egyéb szervezés nem történt. Még csak franciául sem beszélünk, úgyhogy volt kihívás rendesen. Hosszú volt az út odáig, megvan vagy 1400 km. A lényeg, hogy egy egész napos utazás után kora délután sikerült elérnünk a riviérát. Hosszan autókáztunk a part menti utakon, de az a bizonyos szoba kiadó feliratokat nem nagyon láttuk. Főleg úgy hogy nem is tudtuk mit kell keresni:-)

Egy idő után elindultunk a szárazföld felé, gondoltuk ott könnyebb dolgunk lesz, így jutottunk el Lorgues-ba. Valamilyen különlegesebb helyet keresünk, valami "tanyát", vidéki kúriát ahol a helyieket is megismerhetjük egy kicsit. Valahogy rájöttünk hogy a chambre d'hotes feliratot kell keresnünk, és végül is mire lett egy szobánk (Les Chambres de Marie) már  lement  a nap és őszintén szólva már teljesen kivoltunk.
A házigazdák Marie and Yvan a késői időpont ellenére is nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Egy üveg rosé bort is kibontottak, és egyből beszélgetésbe kezdtek. A kommunikáció nem ment könnyen, mert csak Yvan beszél minimálisan angolul, Marie csak franciául.

Szóval mire ágyba kerültünk megittunk egy üveg bort, és nagyon fáradtak voltunk. A meglepetés reggel ért bennünket, amikor kinyitottam a zöld spalettákat. Bár már szeptember eleje volt mégis megcsapott a levendula és a fűszerillatú levegő, és a látvány az ablakból gyönyörű volt.

Csak 4 éjszakát akartunk maradni, végül 11 lett belőle, és immár hatodszor voltunk ott hosszabb-rövidebb ideig. Azthiszem ez mindent elárul.

Nekünk nagyon tetszett a háziak barátsága, de a vidéken élők is mindig kedvesek voltak és többnyire beszélnek angolul is. Yvan nagyon sokat segített abban, hogy milyen helyeket nézzünk meg, olyanokat amelyeket az utikönyvek még véletlenül sem említenek meg.

Remélhetőleg nem ez volt az utolsó utunk, bár sajnos kedves vendéglátóink úgy néz ki, hogy eladják a házukat.

Folytatás következik a provence-i piaccal...

Sóska főzelék

Hát őszintén szólva én a főzelékekkel hadilábon állok (nem kicsit), nagyon ritkán eszem és még ritkábban főzöm:-( Nyári időszakban, évente kétszer azért hajlandó vagyok sóskát főzni, ha ez az "uram" kívánsága. Nem sorolnám a gyorsan valami finomat kategóriába, mert a tisztítása miniunm egy fél órát igénybe vesz, és nem kis szöszmötölést igényel. A receptnél most anyósom útmutatásait követtem, és a végén a dícséret sem maradt el:-)

Szóval vettünk a piacon egy nagy kupac sóskát (fél kg. lehetett), majd egyenként megtisztítottam, azaz letépkedtem a leveleket a szárról és kiszedtem a vastagabb ereket. Aztán jól megmostam és összevágtam.

Készítettem hozzá rántást (vajban pirítottam 3 kanál lisztet pár percig), majd beletettem az összevágott sóskát. Így dínszteltem kb. 5 percet, ekkorra már egészen sötét zöld színe lett, és számomra nagyon furcsa szaga volt (mintha füvet harabdáltam volna).

Ízesítésnek tettem bele 2 csipet sót és 3 kanál cukrot (reform változatban nyírfacukrot), majd felöntöttem kb. 2 dl tejjel. Folyamatosan kavargatva főztem még 5 percig és kész is.

Hát az az igazság, hogy engem ez most sem győzött meg, pedig nagyon egészséges, sok C-vitamit és vasat tartalmaz, ami most nekem sem lenne hátrány.

Ha tudtok ajánlani valami olyan receptet amitől tutira ellenállhatatlanná válik számomra is a sóska akkor osszátok meg velem, hátha megszeretem.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Egy kicsit ugyan megkésve :P, de ezúton szeretnénk Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánni! :)
Kelly & Zsorzs

Mindenféle

Hát szó ami szó az utóbbi időben egy kicsit ellustultam. Nem mentségként mondom (írom), de egy kicsit megváltozott az életem(ünk), és így talán megbocsátható ez a "lustaság". A változás oka az egy kisbaba, aki még csak kb. akkora mint egy barack, de az életünket azért már most is felforgatja. És akkor mi jön még ezután:-)??

A kis csöppség alaposan átalakította a fegyelmezett étkezési szokásaimat. Két óránként farkaséhség tör rám, és ha nem eszem akkor az ájulás vagy a hányinger környékez. Az alvásigényem is nagyon megnőtt, vacsora után egyből hívogatott az ágy. Ha nagyon korán lefekszem, akkor tuti, hogy éjszaka arra ébredek, hogy éhes vagyok (hajnal háromkor). Amíg nem eszek addig aludni sem tudok:-)). Olyan mintha valami mámorban telt volna el ez a pár hét, azt hiszem most kezd igazán tudatosulni a dolog (a méretek láttán). De már nagyon sokat vártunk rá, úgyhogy izgalommal várjuk a következő kihívásokat is. 

Az elmúlt két hónap azért nem telt el eseménytelenül. Jártunk Franciaországban síelni és persze egy rövid Provence-i kirándulást sem tudtuk kihagyni. Íme egy pár kép:

Ja és egy videó, figyeljetek, mert ott vagyok valahol a közepén :)

Elindult egy kedves barátom blogja, ami a két kutyájáról, mindennapi életükről, versenyeikről, eredményeikről, csínytevéseikről szól, sok-sok képpel és videóval fűszerezve. Nem csak kutyabarátoknak ajánlom.

És persze visszavonhatatlanul beköszöntött a tavasz is, amit én már nagyon vártam. A legjobb bizonyíték erre a kertben nyíló krókuszok, az illatozó ibolya, a földből kibújó nárcisz és tulipán, a virágzó árvácska és százszorszép, a bimbódzó orgona és hársfa és még megannyi virágzó, zöldellő növény a kertben aminek nem ismerem a nevét. Úgyhogy beszéljenek inkább a képek és élvezzük a napsütést amikor lehet.

Rákvacsora

Szilveszter előtt egy nappal különleges vendéglátásban volt részünk. Nem csak az étel volt különleges, hanem a vendéglátás is, mert ugyan a mi konyhánkban főztünk, de a főszakács Bogi volt.


Egyik Szlovéniában élő kedves barátaink vendégeltek meg minket ilyen formában. Az este úgy kezdődött, hogy kipakoltak 2,5 kg friss királyrákot a pultra, amin egy kicsit meghökkentem. Nem vagyok nagy tengeri herkentyű rajongó, és még rákot sem láttam ilyen közelről soha (pláne ennyit).

Szóval a rákokat leöblögettük, majd beletettük kettő nagy edénybe. Mivel ritkán főzök ilyet nem rendelkezem a megfelelő nagyságú fazékkal. Öntöttünk rá kb. 2 dl vizet és 1 dl száraz fehérbort, edényenként. Letakartuk fedővel és nagyon lassan elkezdtük forralni. De inkább csak párolni kell, nem szabad, hogy forrjon. Bogi 5 percenként nézegette, hogy milyen állapotban vannak. 

Közben egy fej fokhagymát és egy csokor petrezselyemzöldet apróra vágtunk, valamint csináltunk friss salátát és párolt rizst. 

Amikor a főzet elérte a megfelelő illatot (mert ez alapján állapította meg Bogi, hogy jó-e) akkor  beleöntöttük a fokhagymát és a petrezselymet, és óvatosan összekevertük. Lehet, hogy valamikor só is került bele, ezt már nem tudom megmondani. Talán még pár percig hagytuk ebben a lében állni, majd kiszedtük egy nagy tálra (ez inkább egy magasabb falú tepsi volt, amiben elfértek a rákok hosszában, amit egyébként hurka sütésre használok máskor). A levét is rákanalaztuk, mert annak is nagyon finom íze van.

Ezt a nagy tál rákot kb. egy órán keresztül eszegettük, és négyen jól is laktunk vele. Nagyon lassan lehetett enni, viszont tiszta mancs lett tőle minden. A húshoz nem könnyű hozzájutni, mert meg kell törni, de megéri a fáradtságot. Az ínyencek a kis ollójából is kiszedhetik a husit.

Összességében nekem nagyon ízlett a vacsora, azthiszem ezzel sikerült egy lépéssel közelebb kerülnöm a tengeri herkentyűkhöz.

Lehet, hogy nem emlékszem pontosan mindenre, akkor légyszi javítsatok ki:-)

Fokhagymaleves

Talán már tudjátok, hogy rajongója vagyok a francia tájnak, ízeknek, piacnak, így a szakácskönyveknek is. Ezért nem véletlen, hogy megvan a könyvtáramban Joanne Harris mindkét francia ételekről szóló szakácskönyve. Az egyik ráadásul dedikált:D

Ezeken a téli napokon amikor nagyon sokan betegek egy kis fokhagyma leves biztosan nem árthat meg senkinek. Sokan nem szeretik pucolni a fokhagymát, mert mondhatni elég szagos marad utána a kezünk. A szagot ha jól tudom citrommal bedörzsölve hamar el lehet űzni. Én nem szoktam, mert imádom az illatát. Ennél a levesnél az a jó, hogy nem is kell megpucolni a hagymát. Úgyhogy aki eddig irtózott tőle az is nyugodtan belevághat.

Hozzávalók:

• 5 fej fokhagyma
• olívaolaj
• 1 dl száraz fehérbor
• 2 kanál liszt
• 1 liter víz, vagy húsleves (vagy leveskockából főzött lé)
• kakukkfű, só, bors,

A fokhagymát gerízdekre szedtem, és mindkét végéből levágtam egy kicsit, egy éles késsel. Aztán megmostam, beletettem egy tepsibe (héjastól) és jól megsóztam, borsoztam, és meglocsoltam olajjal. A tepsit betettem a 120 fokos légkeveréses sütőbe, és 30 perc alatt készre sütöttem. A tizedik perc után már mámorító volt az illata.

Amikor megsült hagytam hűlni, majd egy edénybe (amibe aztán megfőztem a levest) szépen kinyomkodtam a héjából a megsült fokhagymát. Nagyon könnyen kijött, szinte lepergett róla a héj. Ha marad olaj a tepsiben azt nyugodtan bele lehet önteni a fazékba. A fokhagymát aztán krumplitörővel többször jól átnyomkodtam. Közben egy liter vízből és egy leveskkockából "főztem" egy kis lét.

Az átnyomott fokhagymára öntöttem egy kis olajat, és az olajon elkezdtem pirítani a lisztet. Addig a hagymát egy kicsit odébb toltam az edényben, de vigyázni kell le ne égjen. Pár perc pirítás után elkezdtem lassan, több részletben felönteni a lével a hagymát. Az elején még nagyon sűrű volt, aztán szépen felhígult. Beleöntöttem még a bort is, és megízesítettem. Ezt még kb. 30 percig főztem, és készen is volt. Tálaláskor füstölt sajttal borított, pirított bagett karikákat adtam hozzá.

Joanne Harris a főzés után még javasolja turmixolást és a cérnametéltet levesbetétnek, de én ezeket kihagytam. Így is nagyon finom volt.

Szalonnával töltött gombafejek

Igazán egyszerű, mégis kiadós vacsorának való. Nem igényel sok előkészületet, viszont nem is mondanám nagyon diétásnak.

Ha szalonnával főzök mindig eszembe jut, hogy a húszas éveim elején (hú de régen volt) szüleim mindig rám akarták tukmálni a szalonnát. Én persze sosem fogadtam el, sőt mindig mondtam, hogy sosem lesz olyan, hogy én szalonnát vigyek. És tessék, most nagy fogyasztókká váltunk, grillezés, rántotta, túrós csusza stb. nem készülhet jó kis békési szalonna nélkül:-))

4 személyre szerintem elég 8 gombával számolni, ehhez kell 2 szelet szalonna, és vagy 4 szelet száraz sonka, egy fej vöröshagyma, kb. 5 dkg füstölt sajt.

A műveletet a gombák megmosásával kezdtem, a külső héjukat nem szedem le mindig, sokkal ízletesebb így. Aztán betettem egy lapos jénai tálba, ahol először a hátukat, majd a hasukat jól megsóztam és borsoztam. A hasukba lehet egy kis olívaolajat is löttyinteni. Ezt azért jó az elején megcsinálni, mert nem árt neki ha áll egy fél órát.

A szalonnát és a sonkát is kis kockákra vágtam, a hagymát is jól összeaprítottam. Először a szalonnát pirítottam egy kicsit, és amikor már engedett egy kis zsiradékot beledobtam a hagymát és a sonkát. Sózni szerintem nem kell, mert a szalonna sós. Kb. 20 percig kell kis lángon, lassan pirítani. Amikor készen lett, beletöltöttem a gombafejekbe, nagyjából 3 teáskanálnyi jutott egy gombába. A tetejét megszórtam füstölt reszelt sajttal, és betettem a 180 fokos sütőbe. 25-30 perc alatt sült meg.

Köretnek salátát, és egy kis feltuningolt kiflit ettünk hozzá. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a kiflit ferdén bevagdostam, és megkentem fokhagymás olajjal. A tetejére csorgattam olívaolajat, és betettem a sütőbe 10 percre sülni. Finom ropogós lett.

A salátába salátalevelet, főtt tojást, vékonyra szelt sült szalonnát és parmezán sajtot tettem. Az öntete 2 teáskanál magos mustárból, egy fél citrom levéből, 2 evőkanál olívaolajból, egy csipet sóból állt.

Karácsonyi készülődés

Karácsony előtti véghajrában néhány ötlet saját készítésű ajándékra és díszítésre. Van olyan amit még most sem késő megcsinálni.

Kandírozott narancshéj:
Először a narancsokat áztattam pár órán át (ki tudja mivel van kezelve), majd meghámoztam őket úgy hogy nagyobb cikkekbe jöjjön le a héja. Nagyjából kivágtam a fehér belsejét, de nem teljesen, mert én szeretem a kesernyés ízét. Tisztítás után felszeleteletem, egy részét vékonyabb csíkokra, a többit hagytam picit nagyobb cikkekbe. Aztán hagytam egy napot állni hideg vízben. Én vagy háromszor lecseréltem rajta a vizet, de ez nem kötelező.
Egy nap áztatás után először le kell mérni a héjat szárazon (az enyém 600 g körül volt), majd fel kell forralni 5 percig sima vízben. Én ezt a műveletet kétszer csináltam meg, mert a fellelhető internetes forrásokban találtam olyat is amiben egyszer forralták fel, de olyat is ahol négyszer. Gondoltam a köztes állapot nekem jó lesz. Forralás után egy órán keresztül főztem cukorszirupban. A szirupba a lemért narancshéj 3/4-ének megfelelő mennyiségű cukrot tettem, a víz az nagyjából 1,5-2 liter volt.
Amikor már üveges lett kiszedtem és rátettem egy rácsra lecsöpögni. A csíkokat sütőpapírral fedett tálcára tettem és megszórtam kristálycukorral. Ha süteménybe tesszük szerintem fölösleges rászórni a cukrot. A nagyobb darabokat vízfürdőben megolvasztott étcsokiba mártottam, és azt is papírra tettem. Ennek még kellett három nap mire a levegőn teljesen megszikkadt.
A narancs húsából lekvár készült.
Felhasználás: nasinak, celofánba csomagolva ajándéknak, süteménybe.

Szárított narancskarikák:

A narancsokat vékony karikára vágtam, és rátettem egy sütőpapírral bélelt tepsibe. Egy tepsibe kb. 4 db narancs fér bele. A karikákat jó szorosan kell rakni, mert összezsugorodnak. Mielőtt betettem a sütőbe megszórtam mindegyiket arany színű glitterrel, majd a 80 fokos légkeveréses sütőbe tettem 2 órára. Szerintem nem szabad melegebb sütőbe tenni, mert a vékonyabb szeletek héja könnyen megég. Az első órában a sütőben nagyon nagy pára lesz, nem kell tőle megijedni. Két óra után kivettem, és megfordítva áttettem egy száraz sütőpapíros tálcára, mert ami alatta volt az nagyon nedves volt. Megszórtam a másik oldalát is glitterrel és még hagytam száradni pár napot a sütőben, vagy ahol éppen hely volt. 

Felhasználás: dísznek a karácsonyfára rafia szalaggal felkötve, vagy díszítésnek csomagoláshoz használva.

Sós pirított mandula:

Fél kiló mandulát beletettem forrásban lévő vízbe, és kb. 5 percig forraltam. Amikor már látszott, hogy "bő" a mandula héja akkor leszűrtem, és kicsit hűtöttem. Ezután a héját nagyon könnyen le tudtam szedni, csak ki kellett  nyomni a mandulaszemet belőle. A megtisztított mandulát egy szűrőben megmostam, majd átöntöttem egy tálba Kb. 2 dl vízből (amit feltettem forralni) és 4 kávéskanál cukorból készítettem egy szirupot. De csak éppen addig melegítettem a vizet amíg a cukor elolvadt benne. Ezt a szirupot ráöntöttem a mandulára és hagytam benne állni 2 percet. Aztán leöntöttem a szirupot és a mandulát beleöntöttem egy vajjal vékonyan kikent tepsibe. Ezt jól megszórtam sóval, úgy hogy mindenhol érje a mandulát. 150 fokos sütőben kb. egy óra alatt sül szép aranybarnára. Fél óra után meg kell kicsit kavarni, mozgatni, különben leragad.

Felhasználás: vendégvárónak, nasinak, kis celofán zacskóba csomagolva ajándéknak.

Köszönöm a segítséget Bettinek és kedves barátunknak, Pistának aki a mandulához adta a tippeket.

Túrógombóc

Ez már egy reform túrógombóc. Szerintem finom lett, ezzel a család  és a kollégák is egyetértettek. Sőt pozitívum volt, hogy másnap is puha maradt a gombóc.

Hozzávalók:

• 250 g túró
• 100 g zabkorpa (4 evőkanál)/hagyományosan búzadara ugyanilyen mennyiségben
• 2 db kisebb tojás
• 1 citrom reszelt héja
• 1 csipet só
• zsemlemorzsa

A hozzávalókat beletettem egy nagyobb tálba és jól összekevertem, majd hagytam állni 1 órát. Pihentetés közben olajon barnára pirítottam a zsemlemorzsát egy mélyebb serpenyőben.

Vizes kézzel és kanállal kicsi gombócokat formáztam (ízlés szerint lehet nagyokat is, én így szeretem), és beletettem a gombócot a lobogó vízbe.

Akkor főtt meg a gombóc, amikor feljön a víz tetejére.

Ekkor egy lukacsos szedőkanállal kihalásztam őket és beletettem a pirított morzsába. Ott egy kicsit bele kell forgatni és már tálalható is.

Én úgy nőttem fel, hogy ezt az ételt kristálycukorral megszórva ettem, valószínűleg azért, mert először nem szerettem a túrót. Ma is így eszem, azt szeretem benne, hogy egy kicsit ropog a cukor a fogam alatt, ezért pl. a porcukor nekem nem jó hozzá. Szerencsére vannak egész jó természetes alapú cukorpótlók, amelyeknek ugyanolyan édes íze van, és még a szerkezete is ugyanúgy kristályos. Ezért a gombócom tetejére én nyírfacukrot tettem.

Fő az egészség!

És ezt most szó szerint kell érteni :D

Történ ugyanis, hogy kiderült van egy enyhe inzulin rezisztenciám. Nem akarok erről hosszasan értekezni, a neten szerintem minden megtalálható róla. Alap esetben az étellel bevitt szénhidrát szőlőcukor formájában kerül a véráramba. Ilyenkor megnő a vércukorszint, ezért a szervezet válasza az, hogy többlet inzulint küld a vérbe, ami segíti elraktározódni a cukrot a zsír és izomsejtekben. Azonban ha pl. valamilyen anyagcsere zavar van a sejteken belül akkor hiába termelődik a több inzulin, a vércukorszint akkor sem csökken. Erre a hasnyálmirigy még több és több inzulint termel, azért, hogy elvégezze a feladatát. Előbb-utóbb ez sikerül is, ami aztán hirtelen éhségérzetet eredményez.

A lényeg az, hogy a szerintem eddig is tudatosan összeállított étrendet még tudatosabban kell összeállítani. Összességében arra kell nagyon figyelni, hogy rendszeres időközönként kell enni, és természetesen az sem mindegy, hogy mit és mennyit. Az egyik leglényegesebb elem az, hogy az egyszerű szénhidrátokat tartalmazó ételeket el kell felejteni (kristálycukor, fehérliszt), és összetett szénhidrátokat kell fogyasztani. Egészen pontosan teljes kiörlésű kenyeret, durum tésztét, barna rizst, sok zöldséget, húst. Lehet gyümölcsöt is, de az nem  mindegy, hogy mikor. És ezen felül, nekem még hízni is kellene.:D

Most tesztelgetem az étrendet, és őszintén szólva nem könnyű betartani az összes előírást. 

Mondjuk azt gondolom, hogy ez nem lesz kárunkra, az eddig is finom kaják valószínűleg így sem lesznek rosszak. Ezentúl a receptek valószínűleg így fognak készülni, a korábbi recepteket is kiegészítem amint kipróbáltam.

Kezdetnek már túl vagyunk egy sikeres kenyéren és túrógombócon.