Provence-i piac

Lorgues-ban kedden van piaci nap. Kihagyhatatlan program és élmény.

A város főutcáját már előző este lezárják az autóforgalom elől. A templomnál kezdődik a kirakodóvásár, és kb. 1 km hosszan tart. Az elején van minden féle bazáros: ruhákat, ékszereket, táskákat, cipőt, bútort, teleshopos szeletelőt, terítőket, provence-i feliratú konyharuhákat és tárgyakat, virágokat stb. árulnak. Ezen viszonylag gyorsan túljutunk, már ha a tömeg engedi. Az érdekes rész a kereszteződés után kezdődik ahol átadhatjuk magunkat a kulináris élvezeteknek. Az évek alatt megfigyeltük, hogy ugyan azok az árusok ugyan azon a helyen árulnak.

A sarkon van egy kimérős olívabogyót, kenyérre kenhető kencéket (tapenade), aszalt paradicsomot kínáló árus. Tőle jobbra, a kis utcában árulják a halakat és kenyereket, pékárukat. Visszatérve a főútra, mindkét oldalon jönnek a zöldség és gyümölcs árusok, néha beékelődve egy-egy sajtos vagy kolbászos pult. Az utca vége felé árulják a készételeket (curry, paela, grillcsirke), és van egy száraz tésztát áruló lakókocsi is.

Visszatérve a kereszeződésbe a bal oldalon áll állandó olívaolaj beszerzési forrásunk O'livier. Nem csak olajat árul hanem pesto szószt, olajban eltett aszalt paradicsomot is. Mindig nagyon kedvesen megkínál, hogy kóstoljuk meg az olajat, és elmondja, hogy melyik jó főzésre, és melyik salátára.

Vele szemben szokott állni a fűszeres kocsi, ahol zsákokból mérik ki a fűszereket. Lehet kisebb és nagyobb kupával kérni, az egységár kb. mindegyiknél 1 és 2 euró.

Aztán tovább haladva ezen a részen árulnak még helyi készítésű nugátokat, levendula mézet, mindenféle  lekvárt, kolbászt, sajtot és a vége felé megint egy kis bazár.

A piaci program minimum 2 órát vesz igénybe és a pénztárcát sem kíméli:-). De szerencsére nem kell mindenhol készpénzben fizetni, a többségnél lehet kártyával is.

Mindörökké Provence.....

Talán ismeritek Peter Mayle Provence-ról szóló könyvetit, ha véletlenül nem akkor csak ajánlani tudom őket. Ha  pedig már jártatok ezen a vidéken akkor egyenesen imádni fogjátok::D.

Nálunk 2007-ben kezdődött ez a szerelem. Egy teljesen átlagos nyaralásnak indult, szokásunk szerint bepakoltuk az autóba a nyaralós cuccokat és elindultunk. A cél a francia riviéra volt, egyéb szervezés nem történt. Még csak franciául sem beszélünk, úgyhogy volt kihívás rendesen. Hosszú volt az út odáig, megvan vagy 1400 km. A lényeg, hogy egy egész napos utazás után kora délután sikerült elérnünk a riviérát. Hosszan autókáztunk a part menti utakon, de az a bizonyos szoba kiadó feliratokat nem nagyon láttuk. Főleg úgy hogy nem is tudtuk mit kell keresni:-)

Egy idő után elindultunk a szárazföld felé, gondoltuk ott könnyebb dolgunk lesz, így jutottunk el Lorgues-ba. Valamilyen különlegesebb helyet keresünk, valami "tanyát", vidéki kúriát ahol a helyieket is megismerhetjük egy kicsit. Valahogy rájöttünk hogy a chambre d'hotes feliratot kell keresnünk, és végül is mire lett egy szobánk (Les Chambres de Marie) már  lement  a nap és őszintén szólva már teljesen kivoltunk.
A házigazdák Marie and Yvan a késői időpont ellenére is nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Egy üveg rosé bort is kibontottak, és egyből beszélgetésbe kezdtek. A kommunikáció nem ment könnyen, mert csak Yvan beszél minimálisan angolul, Marie csak franciául.

Szóval mire ágyba kerültünk megittunk egy üveg bort, és nagyon fáradtak voltunk. A meglepetés reggel ért bennünket, amikor kinyitottam a zöld spalettákat. Bár már szeptember eleje volt mégis megcsapott a levendula és a fűszerillatú levegő, és a látvány az ablakból gyönyörű volt.

Csak 4 éjszakát akartunk maradni, végül 11 lett belőle, és immár hatodszor voltunk ott hosszabb-rövidebb ideig. Azthiszem ez mindent elárul.

Nekünk nagyon tetszett a háziak barátsága, de a vidéken élők is mindig kedvesek voltak és többnyire beszélnek angolul is. Yvan nagyon sokat segített abban, hogy milyen helyeket nézzünk meg, olyanokat amelyeket az utikönyvek még véletlenül sem említenek meg.

Remélhetőleg nem ez volt az utolsó utunk, bár sajnos kedves vendéglátóink úgy néz ki, hogy eladják a házukat.

Folytatás következik a provence-i piaccal...

Mindenféle

Hát szó ami szó az utóbbi időben egy kicsit ellustultam. Nem mentségként mondom (írom), de egy kicsit megváltozott az életem(ünk), és így talán megbocsátható ez a "lustaság". A változás oka az egy kisbaba, aki még csak kb. akkora mint egy barack, de az életünket azért már most is felforgatja. És akkor mi jön még ezután:-)??

A kis csöppség alaposan átalakította a fegyelmezett étkezési szokásaimat. Két óránként farkaséhség tör rám, és ha nem eszem akkor az ájulás vagy a hányinger környékez. Az alvásigényem is nagyon megnőtt, vacsora után egyből hívogatott az ágy. Ha nagyon korán lefekszem, akkor tuti, hogy éjszaka arra ébredek, hogy éhes vagyok (hajnal háromkor). Amíg nem eszek addig aludni sem tudok:-)). Olyan mintha valami mámorban telt volna el ez a pár hét, azt hiszem most kezd igazán tudatosulni a dolog (a méretek láttán). De már nagyon sokat vártunk rá, úgyhogy izgalommal várjuk a következő kihívásokat is. 

Az elmúlt két hónap azért nem telt el eseménytelenül. Jártunk Franciaországban síelni és persze egy rövid Provence-i kirándulást sem tudtuk kihagyni. Íme egy pár kép:

Ja és egy videó, figyeljetek, mert ott vagyok valahol a közepén :)

Elindult egy kedves barátom blogja, ami a két kutyájáról, mindennapi életükről, versenyeikről, eredményeikről, csínytevéseikről szól, sok-sok képpel és videóval fűszerezve. Nem csak kutyabarátoknak ajánlom.

És persze visszavonhatatlanul beköszöntött a tavasz is, amit én már nagyon vártam. A legjobb bizonyíték erre a kertben nyíló krókuszok, az illatozó ibolya, a földből kibújó nárcisz és tulipán, a virágzó árvácska és százszorszép, a bimbódzó orgona és hársfa és még megannyi virágzó, zöldellő növény a kertben aminek nem ismerem a nevét. Úgyhogy beszéljenek inkább a képek és élvezzük a napsütést amikor lehet.

Zöldfűszeres olaj

Legelső franciaországi utunk során vásároltunk fűszeres olívaolajat, amivel imádtam főzni. Aztán a következő években már nem találtuk meg ugyanazt az árust, de találtunk egy másikat, ahonnan "sima" olívaolajat szoktunk vásárolni. Helyesebben mindig veszünk egy üveg natur olajat, amit főzéshez lehet használni, és egy másikat ami bazsalikomos és salátákhoz használható. Mivel ezek házi készítésű olajok, címkével nem látják el őket, viszont nagyon egyszerűen a tetejére írnak egy betűt (N vagy B) ami alapján könnyen meg lehet különböztetni őket.

Mivel lelkes fűszernövény nevelő/termesztő lettem, gondoltam én is megpróbálok valami hasonló fűszeres olajat készíteni. Szerencsére a növényeim olyan jól érzik magukat, hogy nőnek mint a bürök, nem lehet őket megállítani. Mivel ez volt az első nyaruk, majd kíváncsi leszek hogyan vészelik át a telet.

Szóval az olaj elkészítéséhez igazán nem kell sokminden. Fogtam egy már kiürült fél literes olajos üveget, amit jól kimostam és kiszárítottam. Aztán levágtam a fűszernövényeket, és jól beáztattam őket vízbe. Mosás után egy papírtörlőn száradnak egy napot, mert megtörölgetni nem lehet. Vágtam rozmaringot, kakukkfűt, zsályát és oregánót.
.

A tiszta üvegekbe beletömködtem a növényeket, tettem még bele egész borsot és koriandert. Az egészet fel kell önteni valamilyen sima, nem karakteres olívaolajjal, és készen is van. Fontos, hogy a növényeket teljesen ellepje az olaj. Pár hétig biztos, hogy állnia kell, mire átveszi az ízeket, illatokat.

Kiválóan használható nem szószos tészta ételekhez, pizzához, gombához, vagy húst elősütni, meglocsolni stb.

Ötlet: egy kis raffia szalaggal körbetekerve mutatós saját készítésű ajándék is válhat belőle.

Tatin-torta avagy a francia almatorta

 Ez az édesség mindig nagy sikert arat, nagyon egyszerű elkészíteni, és mindig jól sikerül (kivéve ha valamelyik alkatrész leég). A kinézetén még van mit javítani de az ízén ez mit sem változtat.

Már-már közhelyé válik, de az eredeti recept Franciaországból való. A háziak kínáltak meg vele, és mi teljesen odáig voltunk tőle. Így nézett ki:

Azt nem mondanám, hogy diétás, de a cukrot nem érdemes kihagyni belőle, mert akkor nem lesz jó az íze. Hozzávalók a tésztához:

• 150 g liszt
• 100 g vaj kis darabokra vágva
• 25 g kristálycukor, lehet benne egy csomag vaníliás cukor is
• 2 tojás sárgája

Az almához:

• 40 g vaj
• 2 evőkanál cukor
• 1 evőkanál méz
• 5-6 alma megpucolva, kimagozva
• fahéj

A tészta összeállításához először összekeverem a lisztet és a cukrot, majd beleteszem a vajat. Jól elmorzsolom a vajat, addig amíg morzsalékos állagú lesz. Ekkor beleteszem a tojássárgát, és könnyen összegyúrom. Nem kell tőle félni, hamar összeáll. Ha összeállt akkor még pár percet gyúrom a deszkán is, amíg sima lesz. Ha készen van akkor becsomagolom folpackba és beteszem a hűtőbe legalább fél órára.

Közben megpucolom az almát és negyedekbe vágom. A legnagyobb serpenyőmbe (aminek levehető a nyele) megolvasztom a vajat, amibe beleteszem a cukrot. Alacsony hőfokon hagyom karamellizálódni. Ha már jó szirupos az állaga akkor beleteszem az almát és a mézet is. Továbbra is lassú tűzön megpárolom az almát, néha megkavargatom, azért hogy mindenhol körbeérje a szirup. Kb. 25 perc alatt készül el.

A sütőt 200 fokra előmelegítem, amikor készen van az alma a tésztát egy picivel nagyobbra nyújtom (lisztezett deszkán) a serpenyőnél. Nem baj ha nagyobb lesz, a szélét az oldalánál begyűröm, úgy legalább lesz egy kis pereme. Nem szabad nagyon vékonyra, mert könnyen eltörik.

Ha nincs nagy serpenyőd, vagy levehető nyelű darabod akkor az almát át lehet tenni egy 20-25 cm átmérőjű tortaformába, vagy egy laposabb kerek jénai tálba.

200 fokos sütőben 20 percig sütöm, majd 160 fokon megint 20 percig. Amikor megsült hagyom kicsit hűlni, majd egy nagy tányérra átfordítom az egészet.

Melegen (de nem forrón) a legjobb megenni, a tetején vanília fagyival, ami a meleg sütitől egy picit megolvad. Egyszerűen tökéletes.

U.i.: íme a vendéglátónk által adott eredeti recept.

Levendula

Az első Franciaországi nyaraláson.... ez a mondat már lassan szállóigévé válik, de még biztos, hogy egy párszor meg fog jelenni:D.

Szóval az a bizonyos út 2007 augusztus végén volt. A szállásunkra hosszas keresgélés után találtunk rá, akkor is már sötét volt, nem igazán láttuk a környezetet. A lényeg az volt, hogy legyen hol aludnunk, csak pár napra terveztük az ottlétet. Másnap reggel amikor felkeltem és kinyitottam az ablakot és a zöld spalettákat megcsapott a provence-i fűszeres, levendula illatú levegő. Na ekkor kezdődött a szerelem a levendula és közöttem.

A második út alkalmával már 6 palánta levendulával jöttünk haza, mert nem tudtam lemondani erről a gyönyörű növényről. Amikor hazaért még helyet is kellet neki csinálni, mert a kert még igencsak kezdetleges állapotban volt.

Így vágtak neki a télnek, nagyon izgultam miattuk. Szerencsére rendben túlélték, csak egy picit fagytak meg a hajtások végei. Tavasszal meg is nyírtam őket. Első alkalommal csak óvatosan, a második telet követően már nem kíméltem annyira. De ő ezt nagyon meghálálta, kb. fél méter átmérőjű bokrokat növesztett, és rengeteg virágot hozott ezen a nyáron. Már nem is emlékszem hány csokrot csináltam. Remek, illatos ajándék bármilyen ünnepre, kerti partira.

A szakirodalom szerint a levendula kedveli a a napos, száraz, sziklás élőhelyet, ezért nyugodtan lehet sziklakertbe is telepíteni. Nagyon ajánlják rózsa mellé ültetni, mert elriassza a levéltetveket. A konyhában is széles körben alkalmazható édességekhez, sültekhez, salátához (ezt majd jövőre kipróbáljuk). A ruhásszekrénybe téve molyirtónak használható, a főzetéből teát vagy fertőtlenítő folyadékot is készíthetünk. A megszáradt virág pedig gyönyörűen dekorál a lakás minden pontján. Sokáig megőrzi az illatát, de ha már nem érződik akkor érdemes egy virágot szétmorzsolni. A megfásult bokrok kb. 30-40 cm magasra nőnek, sövényként ültetve 25 cm távolságot kell hagyni közöttük. A virágzási időszak június-szeptember.

Van néhány kísérleti palántám, amit egész nyáron gyökereztettem. Beültettem őket földbe, és jól körbekerítettem lombbal, hátha így könnyebben átvészelik a telet.

Most éppen így néznek ki még ebben a borongós időben is vannak rajta virágok. Nagyon meghálálják a gondoskodást. És én nagyon büszke vagyok rá.

Visszatérve Franciaországra, harmadik alkalommal már június elején mentünk, éppen a virágzás, aratás előtti időszakban. Fantasztikus látvány a levendulamezők között autókázni, hát még közöttük sétálgatni. Aki teheti próbálja ki. Csodás és felejthetetlen.
Tipp: a legnagyobb levendula mezők Valensole közelében találhatóak.

Ratatouille (francia lecsó)

Imádom Joanne Harris könyveit és szakácskönyveit, és nagy rajongója vagyok a francia ízeknek, illatoknak, tájnak (de erről majd később).

A ratatouille receptjét most próbáltam először, pedig a könyv amiből kinéztem már régóta megvan.

Sajnos ezt a lecsót még nem a konyhakertünkben termett zöldségekből készítettem, egyelőre csak a hagyma volt saját termés. A hozzávalók mennyiségét a könyvből írtam, de ettől az ízlésnek megfelelően nyugodtan el lehet térni. Én például nem szeretem nagyon a paprikát, ezért abból jóval kevesebbet tettem bele.

Hozzávalók:

• 9 evőkanál olívaolaj(én nem mértem ki)
• 2 hagyma felapítva
• 2 gerezd fokhagyma felaprítva vagy összenyomva
• 3 paprika
• 4 cukkini
• 2 padlizsán
• paradicsom vagy darabolt konzervparadicsom vagy házi sűrített paradicsom
• kb. 4 dl víz, de a sűrített paradicsom miatt ennek a fele is elég
• só, bors, oregánó, majoranna, petrezselyem

Egy nagy serpenyőben olívaolajat melegítettem, amiben a hagymát és a fokhagymát megpároltam. Ehhez hozzáadtam a nagyobb darabokra vágott paprikát, padlizsánt és a cukkinit, jól összekevertem és pároltam 5-10 percig. Ezután hozzáadtam az apró kockára vágott paradicsomot, a 4-5 kanál anyukám féle házi sűrített paradicsomot, vizet, sót, borsot és a fűszereket. Ezt lefedtem fedővel, és kb. egy óráig lassú tűzön főztem. Amikor megfőtt beletettem még 2 kanál olívaolajat is.

A szerző szerint a fő szabály az, hogy minél tovább főzzük, annál finomabb lesz a lecsó. Érdemes egy nappal előbb elkészíteni, hogy az ízek összeérjenek.