USA Gasztronómia

Azt hiszem a gyorsétterem láncok őrülete Amerikából indult, és ennek megfelelően megszámlálhatatlan fajta étteremmel találkoztunk. Csak néhányat próbáltunk ki....... :P

Néhány példa a láncokra: Subway (ebből NY-ban többet láttunk mint Mc'Donaldsból), Dunkin Donuts, Mc'Donalds, Burger King, Wendy's, KFC, Pizza Hut, Taco Bell, Domino's Pizza, de azt hiszem ide sorolhatjuk azokat az utcai árusokat is akik a hot-dogot, kebabot, csavaros fagyit árulják. 

A mekiben a sajtburger nekem itthon jobban "ízlik", valószínűleg a benne lévő uborka miatt. Egyébként én a mekit nagyon koszosnak találtam.

A gyorséttermekben az innivalót nem palackban adják. Szinte mindenhol csak poharat kaptunk és magunknak kellett engedni az innivalót a pohárba. Volt olyan hely ahol csak a cukros üdítőket lehetett engedni, víz vagy rostos gyümölcslé nem volt.

Kipróbáltunk néhány "normális" éttermet is, és azthiszem elmondhatom, hogy nem csalódtunk.

A gigantikus méretek az ételekben is megmutatkoznak. Hamburgert például lehet kérni dupla vagy tripla hússal is.

Olasz étterem NY:

Union Square Farmer's Market
A New York környéki farmerek kínálták portékáikat. Vicces volt, hogy a tej és a tojás mellé is ki volt téve a tyúk és tehén fényképe...

The Living Room on Main: szerencsére volt ajánlásunk a vacsorához, egy bennfentestől-D. Szóval a menü: lencseleves, Marbled potatoes au Gratin, saláta, kis hamburgerek. Minden nagyon finom volt, a végére megint sikerült elérni azt az állapotot, hogy csak gurulva tudtunk távozni.

Tampai étterem:

Előételnek rántott hagymakarikákat ettünk, valamilyen fűszeres szósszal. Én egyébként már ezzel is jól laktam. Fő fogásként volt egy grillezett csirkemell paprika mártásban, yukka-val, és egy klasszikus hamburger. A yukka egy olyan zöldségféle, mint itthon a gyökérzöldség vagy a zeller. Az íze hasonlít a krumplihoz, de állítólag annál sokkkal finomabb.

Planet Hollywood - Orlando
A menü csirkés fajita, cezar saláta, carbonara tészta grillezett csirkemellel.

The Pit bar-b-q
Everglades közelében hangulatos nádtetős kiülős hely volt az út mentén, tele mexicoiakkal. A fő menü természetesen itt a hamburger volt. Különlegesség a Gator Burger, ami a leírás szerint aligátorból készült. 

Johnny Rockets: ez ugyan gyorsétterem jellegű hely volt, de nem bántuk meg. Egész nyaralás alatt kerestük a filmekben látható büféket, piros padokkal, wurlitzerrel stb. A hamburger szerintem itt volt a legfinomabb, az epres shake pedig felejthetetlen. Kipróbáltuk a Route 66 és Bacon Chedar Single hamburgert.

Miami Mexikó-i

Volt olyan is, hogy élelmiszer boltban előre gyártott szendvicset vásároltunk. A mérete ennek is tekintélyes volt.

Mindezek ellenére sokszor úgy jártunk, hogy nem volt időnk enni, mert annyi mindent meg kellett nézni. És talán még fogytunk is egy kicsit mire hazaértünk.
Ami biztos, hogy azóta én személy szerint nagyon kevés húst eszek, mert nagyon telítődtem. Már túl vagyunk egy salaktalanító tea kúrán is. És azthiszem a Mc'Donalds-ot még nagyobb ívben fogom kerülni. 

Aszalt paradicsom

Egy ideje már piszkálja a fantáziámat az aszalt paradicsom. Főleg azóta, hogy az egyik Franciaországi utunk során hoztunk magunkkal egy kisebb csomaggal. Aztán ez tovább fejlődött a fűszeres olívaolajban eltett aszalt paradicsomra. Ezt már a következő alkalommal hoztuk.
Idén tavasszal úgy terveztem, hogy ültetek 8 palánta paradicsomot, azokat szépen felkötözöm, hogy sok termés legyen rajta. Mert tavaly kezdő "gazdálkodóként" még nem tudtam, hogyan kell paradicsomot nevelni. Aztán jött ez a sok eső, semmi napsütés és a paradicsomok nem akarnak érni. Szegények már zöld állapotban kezdenek kirepedni, és még narancssárga állapotban elfogynak. Mondjuk lehet, hogy a fajta sem a legjobb.


Viszont most a sikerült szereznem egy kevés lucullus és valamilyen másik fajta paradicsomot és gondoltam kipróbálom az asztalást. A Lucullus azért jó, mert elvileg nem olyan leves mint a többi fajta. Az egyik reggel  (amikor még nyár volt) megmostam, félbevágtam őket, rátettem egy sütőpapírral kibélelt tepsire és jól megsóztam őket.  Szerencsére szikrázó napsütés volt, ezért egész nap tudtak kint napozni. A tetejére én egy használaton kívüli függönyt tettem, de bérmilyen háló megteszi, a lényeg, hogy védve legyenek a legyektől és darazsaktól.

A neten talált receptek többsége azt javasolta, hogy a magot távolítsuk el, de én benne hagytam, mert így szeretem. Elvileg 2 napos napozás elég az aszaláshoz vagy ha nincs napsütés akkor kb. 10 órás szárítás a sütőben is megfelelő. Este én bevittem, és mivel éppen meleg volt a sütő betettem 1 órára oda is.

Másnap reggel megint ki a teraszra és este be. A 2. nap után ilyen állapotba kerültek.

Ami karikára volt vágva az nem lucullus fajta volt. Ezeket szerintem nem árt picit vastagabbra vágni, mert szinte alig maradt belőle valami.

Két nap szárítás után én még nem találtam megfelelőnek, és bár kint elromlott az idő, bent még nyugodtan tudott szikkadni. Így aztán egy hétig is pihentek a tepsiben.

Mivel nem lett olyan nagy mennyiség én mindet beletettem olívaolajba. Az olajban van fokhagyma, babérlevél, provence-i fűszerkeverék, de szerintem mindenki ízlés szerint variálhatja. Pár hét érlelődés után már meg is lehet kóstolni. Nagyon finom előételnek pl. a kiflikarikára csöpögtetett olívaolaj, a tetején egy kis paradicsommal.

Ha nem tesszük olajba akkor szerintem egy jól szellőző kamrában, egy papírzacskóban is eláll sokáig.

Köszi bátyus a paradicsomot, majd megyek még egy fuvarért:-D

16. nap - Hazaindulás

Mivel Miamiban még nem fürödtünk, reggel egyből a beach felé vettük az irányt. Időben már be voltunk szorítva, mert 10 óráig el kellett hagyni a szállást. Ezért tényleg csak egy gyors mártózásra maradt időnk. A bőröndöket (a régit és az újat is) már este bepakoltuk, a legnehezebb dolgokat a kézipoggyászba tettük. Így próbáltuk elérni, hogy a nagy bőröndök súlya ne lépje túl a megengedett súlyhatárt. 

Az indulás előtti pár órában már nem akartunk "túristáskodni" ezért egy reptérhez közeli bevásárlóközpontba mentünk. Itt rábukkantunk a Johnny Rockets étteremre ahol elfogyasztottuk utolsó amerikai hamburgerünket, egy epres shake-el, coca-cola-val és almás pitével együtt. A sültkrumplit már rutinból kihagytuk, de így is olyan sok volt, hogy majdnem kipukkantunk.

Innen már egyenes út vitt a reptérre, ami hatalmas volt és a az autókölcsönző parkolója eléggé el volt dugva. Amikor leadtuk a kocsit nem nagyon nézték körbe, talán még a benzin mennyiségével sem foglalkoztak. A parkolótól ingyenes buszjáratok mennek a terminálok között, a sofőr nagyon udvarias volt, feltette a csomagokat, leszálláskor le is vette, megkérdezte hova megyünk, és azt is tudta melyik terminálnál kell leszállnunk.

A becsekkolás a szokásos, cipő le, táska kipakol, kapun átmenni, mindent összeszedni. Viszonylag gyorsan ment minden, a beszállás is sima volt, a repülő is pontosan indult. A mögöttünk levő üléseken sikerült kifognunk egy kb. 6-8 éves gyerek csapatot, ami nem jelentett túlságosan nyugalmas utazást. 

A 7 órás út egyébként gyorsan eltelt, mert rá voltunk kényszerítve az alvásra. Este 6-kor indultunk Miamiból, és reggel 7 körül landoltunk Párizsban, amiben már a 6 óra időeltolódás is benne volt.

A párizsi Charles de Gaulle reptéren kellett átszállnunk a budapesti járatra. A terminálok között óriási távolságok vannak, kb. 1 óra csak azzal ment el, hogy sétáltunk. Érdemes igénybe venni a mozgó járdákat, mert úgy egy kicsit jobban lehet haladni.

A gépünk pontban 12-kor szállt le Budapesten. Innen már tényleg csak 2 óra kellett és otthon voltunk. 

Érdekes: induláskor és érkezéskor is taxival utaztunk a parkolóhelyünk és a reptér között. Valahogy úgy jött ki a lépés, hogy ugyanaz a taxis vitt minket mindkét alkalommal. :D

15. nap - Miami

Esős reggelre ébredtünk, a betervezett strandolás így ugrott. Sebaj Miamiban még úgysem néztünk szét igazán, pedig az utikönyv jó néhány programot ígér.

A South Beach déli részén kezdtük sétánkat, az Ocean Drive-on:  több mint 800 olyan épület van itt, amey az 1930-as években épült szálloda volt. Az épületek art deco stílusban pompáznak, a díszítésük általában flamingó, nap vagy valamilyen tengeri lény. Itt található Gianni Versace villája is, ami előtt 1997-ben lelőtték.

A Washington Ave és a 14th utca sarkán megtalálhatjuk a Miami Ink tetováló szalont. Az üzlet 11-kor nyit, sajnos mi előtte értünk oda, ezért csak kívülről tudtuk megnézni.

Aztán célba vettük a Little Havanna városrészt, ami a kubaiak negyede. Nagyon kedves kis dominó parkra bukkantunk.

Vizcaya múzeum: az 1910-es években épült villát James Deering, egy amerikai gyártulajdonos építette, téli otthonának. Deering nagy társasági életet élt, ezért hatalmas konyhája és étkezője, gyönyörű porcelánai és rengeteg luxus körülmények között kialakított vendégszobája volt. Minden szoba más stílusban van berendezve, állítólag Deering európai bevásárlókörútjain szerezte a bútorokat. Még egy biedermeier bútorral berendezett szobával is találkoztunk. A villában volt lift és telefon is, ami akkoriban még igazán ritkaságnak számított.
A múzeum egy villa épületből és egy hatalmas kertből áll. Sajnos a kertet már nem tudtuk nyugodtan végignézni, mert ismét leszakadt az ég, és persze nálunk nem volt esernyő.

Baltimore Hotel, Venetian Pool: Coral Gables városrészben található a Baltimore Hotel, amely az 1920-as években olyan hírességeknek adott szálláshelyet, mint Al Capone, Judy Garland stb. A hotelt persze csak kívülről néztük meg, de így is nagyon impozáns volt. Nem messze tőle van a Venetian Pool, amely egy korallkőbányából kialakított uszoda. A bejáratával szemben csodálatos, hatalmas fák állnak.

Este még tettünk egy rövid séta South Beach-en, és beszereztünk a szokásos hűtőmágneseinket. Út közben a souvenir shop felé volt egy italbolt, ahol kicsit feltankoltunk. Az italokat a boltban kis barna zacskókba tették, ebből is ittuk meg és az üvegek kibontásán sem problémáztak.

Az estét az Espanola Way-en fejeztük be, egy mexikó-i étteremben. A koktél nagyon erős volt, a kaja viszont nagyon finom és kellemesen csípős.

14. nap - Miami, Happy 4th

Amikor elkezdtük megtervezni ezt az utazást, mindenképpen szerettünk volna egy július 4-ei ünnepségen részt venni. Az nagyjából mindegy volt, hogy hol vagyunk ezen a napon, bár biztos vagyok benne, hogy a New York-i  ünnepség is szuper lett volna.

Reggel nem is tudtuk igazán, hogy merre induljunk. A szállodában találtunk egy kb. "pesti est"-nek megfelelő kiadványt amiből kinéztük, hogy hol milyen program van. Így a Key Biscayne-n kötöttünk ki. 11-kor kezdődött a felvonulás, mi kb. fél órával előtte értünk oda. Ekkor már az út egyik oldala le volt zárva, rendőrök iránytottak. Az emberek az út szélére kitelepültek, volt aki széket is hozott magával. A családok jól felkészülten plédekkel, napernyővel esetleg hűtőtáskával foglalták a helyeket. A gyerekek többsége amerika színeiben (kék, fehér, piros) pompázott, vagy a ruhájuk volt ilyen színű, vagy a nyakláncuk.....

Kb. két órán keresztül ment a felvonulás: zenészek, autók, kicsi golfautók, táncosok stb. Hihetetlen hangulata volt, a kb. 40 C ellenére is mindenki boldogan és büszkén vonult, integetett, nézelődött.

Az ünnepség után az Everglades Nemzeti Parkot céloztuk meg. A park Florida déli részén fekszik (a félsziget legdélebbi csücskében), Miamiból fél óra alatt elérhető. A parkot 1979-ben a Világörökség részének nyilvánították. Nem egy klasszikus nemzeti parkról van szó, a terület édesvízi mocsaras terület, ezért ha valamit látni akar az ember kénytelen felszállni egy airboat-ra. Ennek is több formája van, lehet kérni egyéni vezetőt egy túrára kisebb hajóval, de csatlakozhatunk egy nagyobb hajóra is. Nekem ez utóbbi biztonságosabb, bár így is félelmetes volt számomra.

Ahogy mentünk befelé a parkba autóval, kb. 2-3 km-enként voltak elszórva a túrát kínáló helyek. Szerintem nagyjából mindegy melyikhez megyünk. Valamilyen térképes kiadványban volt egy csomó céghez kuponunk, az alapján választottuk ki, hogy hova menjünk be. Közben annyira eleredt az eső, hogy amikor odaértünk még egy órán keresztül nem tudtunk kiszállni a kocsiból.

A túra 45 perces volt, mindez zuhogó esőben. A vezető szerintem nagyon profi volt, bármilyen kérdésre tudott válaszolni. Valamilyen speciális hangot adott ki és úgy hívta oda a hajóhoz az alligátorokat. Kettőt sikerült nagyon közelről megnézni.

Este kisétáltunk a South Beach-i partra, mert a "miami est"-ünk tüzijátékot ígért. A parton nagyon sokan voltak, kis kupacokban családok, fiatalok csoportja, párok. Majdnem mindenkinél volt házi tüzijáték, elég széles választékban. A fő tüzijáték 10-kor kezdődött és legalább 20 percig tartott. De előtte, közben és utána is rengeteg helyről lőttek föl petárdákat, volt olyan hogy körbenéztünk és minimum 8 tüzijátékot láttunk. 

A szállásunktól pár utcával feljebb (de közvetlenül a parton) volt egy szórakozóhely, ahol Armin Van Buuren volt a DJ, hihetetlen hangulatot csinálva. A hely tele volt, nem engedtek be senkit, de kívülről is elég jól lehetett élvezni.