Kókuszos golyó

Ez is amolyan reform süti, de nekem ez annyira mégsem jött be, túl édesnek találtam. De a "ház urának" ízlett, sőt azt mondta, hogy nem elég édes. Hát ízlések és pofonok....
Egyébként nagyon egyszerű, gyorsan összeállítható süti.

Hozzávalók kb. 18 darabhoz:
4 evőkanál méz
100 g kókuszreszelék
50 g zabpehely
2 vagy 3 db tojás

A mézet a tojással jól kikevertem, majd belekevertem a kókuszt és a zabpelyhet. Először nem akart összeállni ezért beletettem még egy tojást. A tészta kicsit nedves volt, de jól lehetett formázni. Diónyi nagyságú golyókat formáztam belőle, és sütőpapírral bélelt tepsibe raktam. 150 fokon kb. 30 perc alatt sült meg.

A sütésben a kiskuktám is nagy segítségemre volt:-)

Süti darált kekszből (Valentin napi süti)

Közkívánatra a Valentin napra készült süti receptje, amit egyébként bármikor meg lehet csinálni, és sütni sem kell:-) További pozitívuma, hogy pillanatok alatt készen van, nem kell bele tojás (pont nem volt itthon) és olyan lekvárt is bele lehet tenni ami egyébként soha nem fogyna el. A formát lehet igazítani az alkalomhoz.

Forrás: desszert.eu. Képek most nem készültek, mert titokban kellett csinálnom:-)

Hozzávalók kb. 10 darabhoz:
125 g háztartási keksz ledarálva
60 g meggylekvár (nekem volt itthon pálinkás meggylekvárom, azt tettem bele)
35 g porcukor (nyírfacukorból)
35 g vaj
10 g sima kakaópor
citromlé
étcsokoládé és olaj a bevonáshoz

Mivel darált keksz nem volt itthon azzal kezdtem a műveletet, hogy ledaráltam a kekszet. Nekem ehhez van egy ilyen remek konyhai malmom, tényleg könnyen ment vele a darálás.
Minden hozzávalót beletettem egy tálba és kb. 5 perc alatt összegyúrtam. Az elején egy kicsit szétesett a tészta, de aztán szépen összeállt.
Kinyújtottam a tésztát kb. 2 cm vastagra és kiszaggattam a szív alakú kiszúróval, majd betettem a fagyasztóba fél órára, amíg a csoki felolvadt. A csokoládét vízgőz felett egy kevés olajjal felolvasztottam, és a kifagyott tésztát belemártogattam. Először csak a tetejét, aztán a többi részét is mert sok volt a csoki. Lehet még rá cukormázas díszítést is tenni.

Zabpelyhes keksz

Bár én úgy érzem egyelőre nem szorulok fogyókúrára (szóljatok ha nem így van), az utóbbi időben annyira elhatalmasodott rajtam az édesség utáni vágy, hogy ezt már nem tudom jó szemmel nézni. Egyébként nem vagyok édesszájú, de most szinte bármit képes vagyok befalni, bármilyen csokoládét, szaloncukrot, a karácsonyi mézeskalácsot, amit már évek óta nem ettem, ritkán mág a tortát is amit meg egyébként soha nem eszek. Mindezt a szoptatás számlájára írom:-)

Az eredeti recept Rita konyhájából való, nagyon sok egészséges és finom receptet lehet itt találni. Ajánlom mindenkinek.

Hozzávalók:

• 110 g fehér tönkölybúza liszt
• 110 g teljes kiörlésű liszt
• 100 g apró szemű zabpehely
• 100 g barna nádcukor vagy nyírfacukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 tk sütőpor
• 1 csipet só, 1 tk őrölt fahéj és gyömbér
• 2 db tojás
• 225 g olvasztott vaj

A száraz hozzávalókat összekevertem, majd beletettem a tojást és az olvasztott vajat. Az egészet meggyúrtam. Nekem kicsit nedves, ragacsos volt a tészta, ezért még jócskán tettem hozzá lisztet.
A recept szerint amikor összeállt a tészta egy fél órára be kell tenni a hűtőbe. Nálam ez egy éjszakára nyúlt, mert már nem volt energiám este megsütni. Ilyenkor sütés előtt hagyni kell felmelegedni a tésztát. Mondjuk úgy hidegen is ki lehet nyújtani csak sokkal nehezebb, de megoldható. A maradékokat meg már jól lehet gyúrni.

A tésztát 4-5 mm vastagságúra nyújtottam és kétféle formával szúrtam ki. A hulladékot újra összegyúrtam és kiszaggattam, amíg volt a tésztából.

Papírral fedett tepsiben, 180 fokos légkeveréses sütőben, kb. 7 perc alatt megsült. Elég pici kiszúróval szaggattam, kb. 120 db sütim lett, 4 tepsibe fért bele.

Gyorsan elkészíthető, omlós tésztájú, egészséges sütemény. Csokiba is lehet mártani, én többnyire magában eszem, vagy lekvárt kenek rá.

Zelleres saláta

Új év, új fogadalmak! A fogyókúra kb. minden második ember újévi fogadalmában benne van, nálunk ez nem rám esik.:-) Talán ez a saláta is hozzájárulhat a kilók leküzdéséhez.

Alapvető hozzávaló a zeller, alma és dió. De bármivel lehet kombinálni amival kedvünk van. Én most répával, sajttal és snidlinggel készítettem, de készítettem már savanyú uborkával, hagymával, sonkával, ananásszal is. A zellerre egyébként mosttanában kattantam rá, az íze mellett a ropogósságát is szeretem. 

 

A saláta alapanyagokat vékony kis pálcikákra vágtam (mint a gyufaszál). A diót mozsárban megtörtem, van amikor meg is pirítom (száraz serpenyőben), de ez nem kötelező. Csináltam hozzá majonézt, ami a következőkből áll:

1 tojás sárgája, 1 teáskanál mustár, kb. 0,5 dl olaj, porcukor, só, bors, citromlé. Nem kell tőle megijedni, nem nehéz megcsinálni, kb. 10 perc alatt elkészül és finomabb is mint a bolti. Eredetileg étolajjal készül, de az olívaolaj is tökéletes hozzá.

A tojás sárgáját és a mustárt habverővel elkezdem keverni, majd kis adagokban adagolom hozzá az olajat. Hivatalosan vékony sugárban kell önteni, vagy cseppenként, de ezt egyedül nehéz kivitelezni. Ha belement az olaj akkor ízesítem. Mivel a majonéz viszonylag sűrű és nem is nagy mennyiség, én tejfölel hígítottam, de joghurttal is készíthető. Akkor még hígabb lesz, ami ennél a salátánál nem baj, nem igényi a sok majonézt, mint a krumpli saláta.

A saláta mellé került még egy kis sült malachús, amit már éppen kezdtünk megunni. Ezért a húst fölvágtam apró csíkokra és egy kis hagymával megpirítottam. Ezt beletömködtem egy pitába, reszelt sajttal együtt és már készen is volt a vacsora.

Provence-i piac

Lorgues-ban kedden van piaci nap. Kihagyhatatlan program és élmény.

A város főutcáját már előző este lezárják az autóforgalom elől. A templomnál kezdődik a kirakodóvásár, és kb. 1 km hosszan tart. Az elején van minden féle bazáros: ruhákat, ékszereket, táskákat, cipőt, bútort, teleshopos szeletelőt, terítőket, provence-i feliratú konyharuhákat és tárgyakat, virágokat stb. árulnak. Ezen viszonylag gyorsan túljutunk, már ha a tömeg engedi. Az érdekes rész a kereszteződés után kezdődik ahol átadhatjuk magunkat a kulináris élvezeteknek. Az évek alatt megfigyeltük, hogy ugyan azok az árusok ugyan azon a helyen árulnak.

A sarkon van egy kimérős olívabogyót, kenyérre kenhető kencéket (tapenade), aszalt paradicsomot kínáló árus. Tőle jobbra, a kis utcában árulják a halakat és kenyereket, pékárukat. Visszatérve a főútra, mindkét oldalon jönnek a zöldség és gyümölcs árusok, néha beékelődve egy-egy sajtos vagy kolbászos pult. Az utca vége felé árulják a készételeket (curry, paela, grillcsirke), és van egy száraz tésztát áruló lakókocsi is.

Visszatérve a kereszeződésbe a bal oldalon áll állandó olívaolaj beszerzési forrásunk O'livier. Nem csak olajat árul hanem pesto szószt, olajban eltett aszalt paradicsomot is. Mindig nagyon kedvesen megkínál, hogy kóstoljuk meg az olajat, és elmondja, hogy melyik jó főzésre, és melyik salátára.

Vele szemben szokott állni a fűszeres kocsi, ahol zsákokból mérik ki a fűszereket. Lehet kisebb és nagyobb kupával kérni, az egységár kb. mindegyiknél 1 és 2 euró.

Aztán tovább haladva ezen a részen árulnak még helyi készítésű nugátokat, levendula mézet, mindenféle  lekvárt, kolbászt, sajtot és a vége felé megint egy kis bazár.

A piaci program minimum 2 órát vesz igénybe és a pénztárcát sem kíméli:-). De szerencsére nem kell mindenhol készpénzben fizetni, a többségnél lehet kártyával is.

Mindörökké Provence.....

Talán ismeritek Peter Mayle Provence-ról szóló könyvetit, ha véletlenül nem akkor csak ajánlani tudom őket. Ha  pedig már jártatok ezen a vidéken akkor egyenesen imádni fogjátok::D.

Nálunk 2007-ben kezdődött ez a szerelem. Egy teljesen átlagos nyaralásnak indult, szokásunk szerint bepakoltuk az autóba a nyaralós cuccokat és elindultunk. A cél a francia riviéra volt, egyéb szervezés nem történt. Még csak franciául sem beszélünk, úgyhogy volt kihívás rendesen. Hosszú volt az út odáig, megvan vagy 1400 km. A lényeg, hogy egy egész napos utazás után kora délután sikerült elérnünk a riviérát. Hosszan autókáztunk a part menti utakon, de az a bizonyos szoba kiadó feliratokat nem nagyon láttuk. Főleg úgy hogy nem is tudtuk mit kell keresni:-)

Egy idő után elindultunk a szárazföld felé, gondoltuk ott könnyebb dolgunk lesz, így jutottunk el Lorgues-ba. Valamilyen különlegesebb helyet keresünk, valami "tanyát", vidéki kúriát ahol a helyieket is megismerhetjük egy kicsit. Valahogy rájöttünk hogy a chambre d'hotes feliratot kell keresnünk, és végül is mire lett egy szobánk (Les Chambres de Marie) már  lement  a nap és őszintén szólva már teljesen kivoltunk.
A házigazdák Marie and Yvan a késői időpont ellenére is nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Egy üveg rosé bort is kibontottak, és egyből beszélgetésbe kezdtek. A kommunikáció nem ment könnyen, mert csak Yvan beszél minimálisan angolul, Marie csak franciául.

Szóval mire ágyba kerültünk megittunk egy üveg bort, és nagyon fáradtak voltunk. A meglepetés reggel ért bennünket, amikor kinyitottam a zöld spalettákat. Bár már szeptember eleje volt mégis megcsapott a levendula és a fűszerillatú levegő, és a látvány az ablakból gyönyörű volt.

Csak 4 éjszakát akartunk maradni, végül 11 lett belőle, és immár hatodszor voltunk ott hosszabb-rövidebb ideig. Azthiszem ez mindent elárul.

Nekünk nagyon tetszett a háziak barátsága, de a vidéken élők is mindig kedvesek voltak és többnyire beszélnek angolul is. Yvan nagyon sokat segített abban, hogy milyen helyeket nézzünk meg, olyanokat amelyeket az utikönyvek még véletlenül sem említenek meg.

Remélhetőleg nem ez volt az utolsó utunk, bár sajnos kedves vendéglátóink úgy néz ki, hogy eladják a házukat.

Folytatás következik a provence-i piaccal...

Sóska főzelék

Hát őszintén szólva én a főzelékekkel hadilábon állok (nem kicsit), nagyon ritkán eszem és még ritkábban főzöm:-( Nyári időszakban, évente kétszer azért hajlandó vagyok sóskát főzni, ha ez az "uram" kívánsága. Nem sorolnám a gyorsan valami finomat kategóriába, mert a tisztítása miniunm egy fél órát igénybe vesz, és nem kis szöszmötölést igényel. A receptnél most anyósom útmutatásait követtem, és a végén a dícséret sem maradt el:-)

Szóval vettünk a piacon egy nagy kupac sóskát (fél kg. lehetett), majd egyenként megtisztítottam, azaz letépkedtem a leveleket a szárról és kiszedtem a vastagabb ereket. Aztán jól megmostam és összevágtam.

Készítettem hozzá rántást (vajban pirítottam 3 kanál lisztet pár percig), majd beletettem az összevágott sóskát. Így dínszteltem kb. 5 percet, ekkorra már egészen sötét zöld színe lett, és számomra nagyon furcsa szaga volt (mintha füvet harabdáltam volna).

Ízesítésnek tettem bele 2 csipet sót és 3 kanál cukrot (reform változatban nyírfacukrot), majd felöntöttem kb. 2 dl tejjel. Folyamatosan kavargatva főztem még 5 percig és kész is.

Hát az az igazság, hogy engem ez most sem győzött meg, pedig nagyon egészséges, sok C-vitamit és vasat tartalmaz, ami most nekem sem lenne hátrány.

Ha tudtok ajánlani valami olyan receptet amitől tutira ellenállhatatlanná válik számomra is a sóska akkor osszátok meg velem, hátha megszeretem.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Egy kicsit ugyan megkésve :P, de ezúton szeretnénk Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánni! :)
Kelly & Zsorzs

Mindenféle

Hát szó ami szó az utóbbi időben egy kicsit ellustultam. Nem mentségként mondom (írom), de egy kicsit megváltozott az életem(ünk), és így talán megbocsátható ez a "lustaság". A változás oka az egy kisbaba, aki még csak kb. akkora mint egy barack, de az életünket azért már most is felforgatja. És akkor mi jön még ezután:-)??

A kis csöppség alaposan átalakította a fegyelmezett étkezési szokásaimat. Két óránként farkaséhség tör rám, és ha nem eszem akkor az ájulás vagy a hányinger környékez. Az alvásigényem is nagyon megnőtt, vacsora után egyből hívogatott az ágy. Ha nagyon korán lefekszem, akkor tuti, hogy éjszaka arra ébredek, hogy éhes vagyok (hajnal háromkor). Amíg nem eszek addig aludni sem tudok:-)). Olyan mintha valami mámorban telt volna el ez a pár hét, azt hiszem most kezd igazán tudatosulni a dolog (a méretek láttán). De már nagyon sokat vártunk rá, úgyhogy izgalommal várjuk a következő kihívásokat is. 

Az elmúlt két hónap azért nem telt el eseménytelenül. Jártunk Franciaországban síelni és persze egy rövid Provence-i kirándulást sem tudtuk kihagyni. Íme egy pár kép:

Ja és egy videó, figyeljetek, mert ott vagyok valahol a közepén :)

Elindult egy kedves barátom blogja, ami a két kutyájáról, mindennapi életükről, versenyeikről, eredményeikről, csínytevéseikről szól, sok-sok képpel és videóval fűszerezve. Nem csak kutyabarátoknak ajánlom.

És persze visszavonhatatlanul beköszöntött a tavasz is, amit én már nagyon vártam. A legjobb bizonyíték erre a kertben nyíló krókuszok, az illatozó ibolya, a földből kibújó nárcisz és tulipán, a virágzó árvácska és százszorszép, a bimbódzó orgona és hársfa és még megannyi virágzó, zöldellő növény a kertben aminek nem ismerem a nevét. Úgyhogy beszéljenek inkább a képek és élvezzük a napsütést amikor lehet.

Rákvacsora

Szilveszter előtt egy nappal különleges vendéglátásban volt részünk. Nem csak az étel volt különleges, hanem a vendéglátás is, mert ugyan a mi konyhánkban főztünk, de a főszakács Bogi volt.


Egyik Szlovéniában élő kedves barátaink vendégeltek meg minket ilyen formában. Az este úgy kezdődött, hogy kipakoltak 2,5 kg friss királyrákot a pultra, amin egy kicsit meghökkentem. Nem vagyok nagy tengeri herkentyű rajongó, és még rákot sem láttam ilyen közelről soha (pláne ennyit).

Szóval a rákokat leöblögettük, majd beletettük kettő nagy edénybe. Mivel ritkán főzök ilyet nem rendelkezem a megfelelő nagyságú fazékkal. Öntöttünk rá kb. 2 dl vizet és 1 dl száraz fehérbort, edényenként. Letakartuk fedővel és nagyon lassan elkezdtük forralni. De inkább csak párolni kell, nem szabad, hogy forrjon. Bogi 5 percenként nézegette, hogy milyen állapotban vannak. 

Közben egy fej fokhagymát és egy csokor petrezselyemzöldet apróra vágtunk, valamint csináltunk friss salátát és párolt rizst. 

Amikor a főzet elérte a megfelelő illatot (mert ez alapján állapította meg Bogi, hogy jó-e) akkor  beleöntöttük a fokhagymát és a petrezselymet, és óvatosan összekevertük. Lehet, hogy valamikor só is került bele, ezt már nem tudom megmondani. Talán még pár percig hagytuk ebben a lében állni, majd kiszedtük egy nagy tálra (ez inkább egy magasabb falú tepsi volt, amiben elfértek a rákok hosszában, amit egyébként hurka sütésre használok máskor). A levét is rákanalaztuk, mert annak is nagyon finom íze van.

Ezt a nagy tál rákot kb. egy órán keresztül eszegettük, és négyen jól is laktunk vele. Nagyon lassan lehetett enni, viszont tiszta mancs lett tőle minden. A húshoz nem könnyű hozzájutni, mert meg kell törni, de megéri a fáradtságot. Az ínyencek a kis ollójából is kiszedhetik a husit.

Összességében nekem nagyon ízlett a vacsora, azthiszem ezzel sikerült egy lépéssel közelebb kerülnöm a tengeri herkentyűkhöz.

Lehet, hogy nem emlékszem pontosan mindenre, akkor légyszi javítsatok ki:-)