2011. július 17., vasárnap

Mindörökké Provence.....

Talán ismeritek Peter Mayle Provence-ról szóló könyvetit, ha véletlenül nem akkor csak ajánlani tudom őket. Ha  pedig már jártatok ezen a vidéken akkor egyenesen imádni fogjátok::D.


Nálunk 2007-ben kezdődött ez a szerelem. Egy teljesen átlagos nyaralásnak indult, szokásunk szerint bepakoltuk az autóba a nyaralós cuccokat és elindultunk. A cél a francia riviéra volt, egyéb szervezés nem történt. Még csak franciául sem beszélünk, úgyhogy volt kihívás rendesen. Hosszú volt az út odáig, megvan vagy 1400 km. A lényeg, hogy egy egész napos utazás után kora délután sikerült elérnünk a riviérát. Hosszan autókáztunk a part menti utakon, de az a bizonyos szoba kiadó feliratokat nem nagyon láttuk. Főleg úgy hogy nem is tudtuk mit kell keresni:-)
Egy idő után elindultunk a szárazföld felé, gondoltuk ott könnyebb dolgunk lesz, így jutottunk el Lorgues-ba. Valamilyen különlegesebb helyet keresünk, valami "tanyát", vidéki kúriát ahol a helyieket is megismerhetjük egy kicsit. Valahogy rájöttünk hogy a chambre d'hotes feliratot kell keresnünk, és végül is mire lett egy szobánk (Les Chambres de Marie) már  lement  a nap és őszintén szólva már teljesen kivoltunk.
A házigazdák Marie and Yvan a késői időpont ellenére is nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Egy üveg rosé bort is kibontottak, és egyből beszélgetésbe kezdtek. A kommunikáció nem ment könnyen, mert csak Yvan beszél minimálisan angolul, Marie csak franciául.
Szóval mire ágyba kerültünk megittunk egy üveg bort, és nagyon fáradtak voltunk. A meglepetés reggel ért bennünket, amikor kinyitottam a zöld spalettákat. Bár már szeptember eleje volt mégis megcsapott a levendula és a fűszerillatú levegő, és a látvány az ablakból gyönyörű volt.


Csak 4 éjszakát akartunk maradni, végül 11 lett belőle, és immár hatodszor voltunk ott hosszabb-rövidebb ideig. Azthiszem ez mindent elárul.



Nekünk nagyon tetszett a háziak barátsága, de a vidéken élők is mindig kedvesek voltak és többnyire beszélnek angolul is. Yvan nagyon sokat segített abban, hogy milyen helyeket nézzünk meg, olyanokat amelyeket az utikönyvek még véletlenül sem említenek meg.
Remélhetőleg nem ez volt az utolsó utunk, bár sajnos kedves vendéglátóink úgy néz ki, hogy eladják a házukat.

Folytatás következik a provence-i piaccal...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése