Rákvacsora

Szilveszter előtt egy nappal különleges vendéglátásban volt részünk. Nem csak az étel volt különleges, hanem a vendéglátás is, mert ugyan a mi konyhánkban főztünk, de a főszakács Bogi volt.


Egyik Szlovéniában élő kedves barátaink vendégeltek meg minket ilyen formában. Az este úgy kezdődött, hogy kipakoltak 2,5 kg friss királyrákot a pultra, amin egy kicsit meghökkentem. Nem vagyok nagy tengeri herkentyű rajongó, és még rákot sem láttam ilyen közelről soha (pláne ennyit).

Szóval a rákokat leöblögettük, majd beletettük kettő nagy edénybe. Mivel ritkán főzök ilyet nem rendelkezem a megfelelő nagyságú fazékkal. Öntöttünk rá kb. 2 dl vizet és 1 dl száraz fehérbort, edényenként. Letakartuk fedővel és nagyon lassan elkezdtük forralni. De inkább csak párolni kell, nem szabad, hogy forrjon. Bogi 5 percenként nézegette, hogy milyen állapotban vannak. 

Közben egy fej fokhagymát és egy csokor petrezselyemzöldet apróra vágtunk, valamint csináltunk friss salátát és párolt rizst. 

Amikor a főzet elérte a megfelelő illatot (mert ez alapján állapította meg Bogi, hogy jó-e) akkor  beleöntöttük a fokhagymát és a petrezselymet, és óvatosan összekevertük. Lehet, hogy valamikor só is került bele, ezt már nem tudom megmondani. Talán még pár percig hagytuk ebben a lében állni, majd kiszedtük egy nagy tálra (ez inkább egy magasabb falú tepsi volt, amiben elfértek a rákok hosszában, amit egyébként hurka sütésre használok máskor). A levét is rákanalaztuk, mert annak is nagyon finom íze van.

Ezt a nagy tál rákot kb. egy órán keresztül eszegettük, és négyen jól is laktunk vele. Nagyon lassan lehetett enni, viszont tiszta mancs lett tőle minden. A húshoz nem könnyű hozzájutni, mert meg kell törni, de megéri a fáradtságot. Az ínyencek a kis ollójából is kiszedhetik a husit.

Összességében nekem nagyon ízlett a vacsora, azthiszem ezzel sikerült egy lépéssel közelebb kerülnöm a tengeri herkentyűkhöz.

Lehet, hogy nem emlékszem pontosan mindenre, akkor légyszi javítsatok ki:-)